Kérem engedélyezze a JavaScript-et

Az iskoláról

A Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola 1953-ban jött létre Szakács Ferenc vezetésével. Az iskola évtizedeken át magas színvonalú képzést nyújtott tanulói számára. Az intézményben volt mezőgazdasági és faipari szakközépiskolai képzés, pénzügyi tagozat, levelező oktatás, 1988 és 1993 között pedig orosz két tannyelvű gimnáziumként működött. 1996-ban létrejött a közgazdasági szakközépiskolai tagozat, amely azóta is sikerrel tevékenykedik, számos diáknak biztosítva a lehetőséget a szakirányú továbbtanulásra. 1993-ban elkészült a tornacsarnok, de ezen kívül két szabadtéri sportpálya is biztosítja tanulóink rendszeres testedzését. Sajnálatos módon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat 2005-ben bezárta az iskolát, a 2004/2005-ös tanévben már nem indíthattunk kilencedik osztályt. De a Tiszalök Városi Önkormányzat vállalta az intézmény működtetését, így a 2005/2006-os tanévtől ismét benépesedett az épület, újjáalakultunk Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium néven. A 2006/2007-es tanévtől számos új profillal bővült intézményünk. Elkezdődött a szakiskolai oktatás, a szakközépiskolai képzés pedig több szakmacsoporttal bővült. A 2007/2008-as tanévben került bevezetésre az emelt óraszámú testnevelés a gimnáziumi osztályokban. A 2010/2011-es tanévtől választhatnak tanulóink emelt szintű matematika-, illetve biológiaoktatást, a 2011/2012-es tanévtől pedig bevezettük a rendészeti és katonai ismeretek oktatását gimnáziumi, illetve szakközépiskolai osztályokban. Tanulóink gyönyörű zöldövezetben fekvő intézmény falai között tölthetik el a tanítási órákat, mely nyugodt, ideális körülményt nyújt a tanuláshoz.
Szeretettel várjuk leendő diákjainkat!

TELEKI BLANKA

(1806-1862)

A Teleki család ősei, a Garázda nemzetség tagjai még Verecke híres útján érkeztek honszerző Árpád hadaival. Tudósok, katonák, politikusok egész raja került ki a széki előnevet viselő grófi családból. Teleki Blanka 1806. július 5-én látta meg a napvilágot Hosszúfalván. Apja Teleki Imre, anyja Brunszvik Karolina volt. Blanka és testvérei – a nála öt évvel fiatalabb Emma és az 1813-ban született Miksa – sivár gyermekéveket töltöttek az isten háta mögötti családi birtokon. Különcködésre, magába fordulásra korábban is hajló apjuk egész egyszerűen kirekesztette a világot az ódon, kolostorszerű kastély falai közül. Hivatalt nem vállalt, vendégeket nem fogadott. Gyermekeit – főként lányait – ugyan bálványozta, neveltetésük és képzésük érdekében azonban elzárkózó életmódja mellett keveset tehetett. Nem sok jóval kecsegtetett a nevelőnők működése, de a kolozsvári nyilvános tanintézet sem, melyet serdültebb bővel látogatott. Főként zenét és nyelveket tanult, nagy élvezettel lovagolt. Hamar megmutatkozott érdeklődése a történelem hősi korszakai iránt. Jó matematikai érzéke volt, tehetségesen és valóságos szenvedéllyel festett, rajzolt, szobrászkodott. Idővel Imre gróf is belátta, hogy képtelen imádott lányait méltó módon felkészíteni a felnőtt életre. Sógornőjét, Brunszvik Teréz grófnőt kérte fel hát, legyen segítségére a lányok nevelésében. Blanka és Emma 1826-ban Magyarországra utaztak, hogy a Fejér megyei Martonvásáron tökéletesítsék hiányos képzettségüket és a pesti Brunszvik-palotában foglalják el a társadalmi rangjukhoz méltó helyet. Most már igazán nem lehetett panasz a Teleki kisasszonyok képzésére, hiszen Kisfaludy, Fáy, Vörösmarty, Bajza és Czuczor igazították el őket a kor sorskérdéseiben. Blanka megismerkedhetett a magyar klasszika legnagyobb szobrászművészével, Ferenczy Istvánnal, aki zárkózott természete ellenére nem csupán műtermébe bocsátotta be, hanem egyenesen tanítványának fogadta. Rajzórákat Barabás Miklóstól vehetett. Lelki, érzelmi fejlődésére a legnagyobb hatással nagynénje volt. Az első hazai „angyalkertet”, azaz óvodát felállító Brunszvik Teréz szenvedélyes hivatástudata nyerte meg Blankát a nevelés ügyének. Elkísérte nénjét a jótékony célú nőegyletekbe, angyalkertek, ipari tanfolyamok és cselédiskolák szervezését célzó megbeszélésekre. A pesti tanulóévek után az otthoni szürke hétköznapok következtek. Brunszvik Terézhez írott leveleiben több a panasz és keserűség, mint az örömhír. Tíz év elteltével is csupán annyi sikerről adhatott számot, hogy immár hat tanítványra tett szert Kolozsváron, s ezek a különböző rendű és rangú leányok valamennyien szép előmenetelt értek el a rajzolásban. Depressziója tovább mélyült, amikor Emma húga 1840-ben férjhez ment August de Gerando francia íróhoz, s aztán felváltva Párizsban és Pesten élt. 1843-ban édesanyját is elveszítette, s ezzel végképp meglazultak a szülőföldjéhez kapcsolódó kötelékek. A döntő lökést végső elhatározásához egy röpirat kényszerítette ki. Fáy András 1841-ben adta közre „Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban” című tanulmányát. A politikus ebben a munkájában egészen hagyományos körben, a család és a háztartás keretei között jelölte ki a nő helyét. Úgy vélte, hogy a nevelőnőképzők feladata kizárólag a háziasszonyképzés lehet. Ezzel élethosszig magára bőszítette két régi kedves barátnőjét, Brunszvik Terézt és Teleki Blankát. Brunszvik Teréz szemrehányó episztolákban és epés megjegyzésekben vezette le mérgét, az igazán csattanós választ azonban Teleki Blanka adta a csalódást okozó egykori barátnak: végképp elhatározta, hogy amint teheti, visszaköltözik a fővárosba, s mindent megtesz egy nőnevelő intézet megalapítása céljából. Az elhatározást tett követte. Úgyszólván édesanyja halálos ágya mellől felkelve azonnal Pestre indult, előbb lakást, majd egész emeletes házat bérelt, felújította korábbi ismeretségeit és munkatársak után nézett. Kapcsolatba lépett Karacs Ferenc Teréz nevű lányával, aki maga is lelkes híve volt a hazai nőnevelés eszméjének. Együtt dolgozták ki a pesti tanintézet tanrendjét, fogalmazták meg képzési és nevelési céljait. A nevelési terv „alapvonásai” 1846 júniusára készültek el. Ekkor tette közzé a sajtóban nevezetes nyilatkozatát az ősszel megindítandó tanintézetről. 8-12 éves korú lányokat szándékozott felvenni kilenc évfolyamos neveldéjébe, melyben a fő cél a növendékek szellemi, erkölcsi és esztétikai kiképzése volt. Szeptemberre fölállt a tantestület is. Teleki Blanka munkatársai köznemesek és közrendű értelmiségiek voltak: Vasvári Pál, Bereczki Máté, Hanák János valamint Leővey Klára. Az oktatás tárgyi feltételeinek megteremtése, a tanárok, nevelőnők bére két év alatt 6000 forintot emésztett fel Teleki Blanka anyai örökségéből. A biztatóan indult vállalkozás kérészéletűnek bizonyult, elsodorta a történelem. 1848. március 15-ének délutánján Teleki Blanka is ott állt a Nemzeti Múzeum előtt ázó tömegben, s rajongva bámulta Vasvárit, amint az a pesti ifjúság szószólójaként a magyar nemzet 12 pontból álló követeléseit ismertette. A tanintézet munkája előbb akadozni kezdett, majd végképp leállt. A grófnő decemberben elbocsátotta növendékeit, s bezárta intézetét. Követte a Debrecenbe települő országgyűlést és Országos Honvédelmi Bizottmányt. Forradalmi meggyőződése és köztársasági érzelmei Vasvári hatására alakultak ki. A középkorú asszony a lelkes ifjúban nemcsak férfiideálját, de első, s egyetlen szerelmét találta meg. Vasvári oldalán jutott el életpályája csúcsára, 1849. április 27-én a debreceni Nagytemplom előtti téren sorakozott fel zászlóavatásra Vasvári mintegy 200 fős szabadcsapata. Mi sem természetesebb, mint hogy a zászlóanya tisztét Teleki Blanka vállalta. E diadalmas magaslatról már csak lefelé vezethet minden út. Vasvári szabadcsapata teljes létszámban megsemmisült, valahol az Abrudbánya feletti havasokban nyugszanak jeltelen tömegsírban. S elbukott a szabadságküzdelem is. Teleki Blanka pálfalvi birtokára húzódott vissza. 1851. május 13-án lefogták. Kétévi vizsgálati fogságot követően büszkén hallgatta az ellene és „bűntársai” – Leővey Klára és Erdélyi Erzsébet – ellen felhozott vádakat. Nem élt az utolsó szó jogával, néma főbólintással nyugtázta az ítéletet: tíz év várfogság. Az osztrák birodalom tizennégy várbörtöne közül Teleki Blanka négyet is megjárt: Olmütz, Josephstadt, Kufstein és Laibach rabja volt. Testben és lélekben megtörve szabadult 1857-ben. Társasága miként a börtönben, Pesten is Leővey Klára no és persze az idős Brunszvik Teréz volt. 1861-ben őt is el kellett temetnie. Ezután Párizsban élő húgánál keresett menedéket. Itt érte a halál 1862. október 23-án. (A Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium története 1953-2003 című kiadvány alapján)

Tiszalökről

Tiszalök történelme

753 éve vannak írásos emlékek településünkről Tiszalök 6100 lakosú kisváros, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye „nyíri mezőség” nevű tájegységében fekszik. A település első írásos említése 1265-ből származik. Neve több változatban is megtalálható: Leök, Lök, Nagy- és Kislök. Egy birtokadományozási perben löki Chépán és Bethem hitbér és leánynegyed fejében Lök déli részén 12 ekényi földet rokonainak hozzájárulásával átengednek. A név igen régi megszállásra valló puszta személynévből álló földrajzi név. A személynév minden bizonnyal a Lőrinc magyar becézett változatával azonos: Lökös, Lök. A községnek birtokosai voltak: 1405-ben a Doby, 1417-ben az Ibrányi és Jonhos, 1414-ben Lónyay, 1429-ben a Székely, 1435-ben a Kállay, 1446-ban a Sztritey, 1449-ben a Várday és ruszkai Dobó, 1452-ben az Olnodi Czudar, 1470-ben a Sárváry, 1478-ban az Újfalussy és 1484-ben az eszlári és pinczi Jonhos család; a XVIII. század második és a XIX. század első felében pedig Kállay, Patay, Ónodi, illetve a Vay családok. A község határába olvadt Szilasteleke, Rázomfalu, Gyománteleke. Ezek emlékét határrész nevek ma is őrzik: Szilastelek, Rázompuszta, Gyománlapos néven. Pesty Frigyes országos összeírásában ez áll: „Tisza Lök mezőváros esik Szabolcs megyei Dadai járásában az ausztriai rendszer alatt Észak-Bihar megye Dorogi járásában kebeleztetett.” A helynevek arra engednek következtetni, hogy a község területe királyi birtok volt. A birtok elosztási adományokból az is kitűnik, hogy kisnemesi település, lakói honfoglaláskori eredetűek, színtiszta magyarok. Nemzetiségiek csak a XVIII. század elején kerültek a községbe, és amikor nagyon lecsökkent a helyhez kötött jobbágyok száma, a föld megművelésére taksásokat hoztak a földesurak. Jelenlegi helyére a XV-XVI. században települt a község lakossága. Írásos emlékek alapján ettől az időtől kezdve van kompközlekedés a Tiszán, mely kereskedelmi összekötő út volt Erdély és a Felvidék között. Sokat szenvedett a tatártól, töröktől, kuruc-labanc harcoktól, járványos betegségektől, árvizektől. Az 1567. évi összeírás szerint török fennhatóság alá került az Ibrányi, Báthori, Oroszi és Kállay családok birtoka és annak jövedelmét a török szedte. Településünknek fontos szerepe volt a Bocskai szabadságharc indításában A XVII. századi kuruc harcok több kárt okoztak a lakosságnak, mint a török megszállás. A XIX. század végén megkezdett út- és vasútépítések majd a II. Honfoglalásnak nevezett Tisza-menti árvízvédelmi és folyószabályozási munkák hatására jelentős növekedésnek indult a település, egyben a munkálatok irányításának egyik központjává vált. A XX. Században az I. Tiszai Vízlépcső építése tett országos hírűvé a települést.

253 éve mezőváros Tiszalök

Tiszalök 1765-ben Mária Teréziától kapott vásártartási jogot több településsel együtt. A jogot a király adományozta kiváltságlevelek alakjában. A vásár idejét az adománylevél, illetve rendelet állapította meg. A helypénzszedés jogát a vásártartás jogával együtt, vagy külön is lehetett engedélyezni. Tiszalöknek a vásártartási joggal együtt a helypénzszedés jogát is adományozta a királynő. A Garay és Bocskai út sarkán ma is áll még a cédulaháznak nevezett épület. Ennek utcára nyíló kisablakán keresztül lehetett megváltani az árusítási engedélyt, a cédulát. 1932-ig a mai sportpálya helyén voltak a tiszalöki országos vásárok. A vásártartási jog egyben mezővárosi rangot is jelentett. A rendiség korában a jobbágyközség és a szabad királyi város közé ékelődő volt a mezőváros. A jobbágyközségtől abban különbözött, hogy az úrbárium illetve a földesúrral kötött egyezségek alapján kisebb-nagyobb mérvű önkormányzatra a királyi kiváltságlevelek alakjában több-kevesebb előjogra tett szert. A szabad királyi várostól pedig abban, hogy megmaradt földesúri közösségnek, s így nem tudott átalakulni a földesúrtól és a vármegyétől független királyi várossá. Tiszalök mezővárosának földesúri urbarizma 1772. december 24-én kelt Vásártartási és mezővárosi jogával a környező jobbágyközségek központjává vált. Később ez is közrejátszott abban, hogy 1870-től a Dadai-alsójárás székhelye lett. A közigazgatás 1893-ban történt átszervezésével megszűnt Tiszalök mezőváros volta. Városi rangját 1992. március 6-án nyerte vissza.

img img

A művésznek magányosnak kell maradnia. (...) Nem csak a művésznek. Mindenkinek, aki nagyot akar alkotni.

img